Öröklõdő betegségek
A collie alapvetően egészséges kutya, ritkán betegszik meg. Ennek ellenére vannak betegségek, melyek sok kellemetlenséget okozhatnak mind nekünk, de elsõsorban a kutyának.

• Collie Eye Anomaly (CEA): születési rendellenesség a kutya szemében, mely vaksághoz vezet.
  - Progresszív retinaatrófia (PRA): a látóideghártya sorvadása. A PRA a retina sorvadásos állapota, amely végül mindkét szem vakságát okozza.
  - Csípőízületi dysplasia (HD): a kutya csípõizületének problémája, mely abban nyilvánul meg, hogy a combcsont feje nem illeszkedik megfelelően a csípőízüleit vápába. Ez a kutya mozgását jelentős mértékben zavarja, túlhaladott állapotában operációt igényel.
  A csípőízületi dysplasia különbözõ jelölései: HD-A: mentes, HD-B: majdnem mentes, HD-C: enyhe, HD-D: közepes, HD-E: súlyos

Napfény okozta bőrgyulladás
(collie nose)

Az ilyen bőrgyulladás az intenzív napfénynek hirtelen, szoktatás nélkül kitett, pigmentmentes bőrfelületeken az ibolyántúli sugarak hatására következik be. A bőr kipirosodása, fájdalmassága, pörkök keletkezése főleg az orrháton, orrtükrön, szemhéjakon, ajkakon és füleken figyelhető meg.

A betegségre a skót juhász (ezért nevezik a problémát collie-nose-nak) és a vele rokon kutyafajták hajlamosak. A bőrgyulladás az orrhátnak az orrtükörrel határos területén kezdődik.

A bőr kipirul, savós gyulladás, fekély, később pörkképződés figyelhető meg. Ritkán az elváltozás az orrnyílásokra és az orrkagylókra is ráterjed. Az intenzív napfényhatás elkerülése után a folyamat spontán gyógyulásnak indulhat. Súlyos esetben glükokortikoid és antibiotikum-terápia szükséges, helyileg és általánosan is.

A kutyák orrát, egyéb nem pigmentált bőrfelületeit fényvédő kenőccsel be kell kenni. Különösen az erős, déltáji napsütéstől kell óvni a napfényre érzékeny bőrű kutyákat.

Parvovírus okozta bélgyulladás

A betegséget először 1980-ban állapították meg hazánkban. A kutyákban előforduló, többnyire súlyos (nagyon sokszor halálos) betegség az egyik leggyakoribb, legveszélyesebb bélgyulladást előidéző ok. Köznapi szóhasználatban elterjedt a macskavész, illetve a parvó kifejezés is.

Előfordulhat minden fajtájú és korú kutyában, mégis leggyakrabban 8 hetes és 6 hónapos kor közötti egyedekben kerül megállapításra. A nagytestű, gyors fejlődésű fajtákban, elsősorban rottweilerekben (de gyakran német juhászkutyákban, kaukázusi juhászkutyákban és amerikai staffordshire terrierekben is) különösen súlyos lefolyású, gyakran halálos betegség.

A betegséget kutya parvovírus okozza (CPV-2, canine parvo virus). A lefolyás lehet nagyon gyors, gyors és elhúzódó jellegű is.

A fertőződést követő rövid, általában 2-4 napos lappangási idő után mutatkoznak a tünetek. A bevezető tünetek általánosak, például levertség és étvágytalanság, majd rövidesen erős hányás és hasmenés jelentkezik, a nagyon híg hasmenés többnyire véres (lásd 1. kép). A beteg kutyák legtöbbször lázasak, a kiszáradás tünetei mindig láthatóak. A nagyon gyors lefolyású esetekben súlyos fokú elesettség, szinte sokkos állapot (lásd 2. kép) figyelhető meg, a hasfal tapintáskor kifejezetten fájdalmas, feszes.

Laboratóriumi vizsgálat alkalmával jellemző a leukopénia. Léteznek már specifikus próbák is a bélsárban lévő parvovírusok kimutatására.

A jóval ritkább szívizomgyulladásos forma a 3-7 hetes kutyakölykökben szinte mindig elhulláshoz vezet, esetleg idült szívelégtelenség kifejlődését okozza idősebb korban.

A betegség kezelésének egyik legfontosabb mozzanata az infúziózás (szinte kizárólag vénásan adott folyamatos cseppinfúzió), ami a kiszáradástól próbálja megvédeni az állatot. A baktériumos szövődmények kialakulásának elkerülésére széles terápiás sávú antibiotikum injekciót szoktak kapni a kutyák. A sokkos betegek esetleg glükokortikoidot is kapnak. Ezeken kívül természetesen lényeges még a kiegészítő kezelés (hányáscsillapítók, bélnyálkahártya-bevonók, adsztringensek, fájdalomcsillapítók, stb.). A beteg kutyáknak folyamatosan meleg, nyugodt környezetben kell lenniük.

A legfontosabb megelőzési lehetőség a vakcinázás. Mivel a betegség nagyon fertőző (a vírust nagyszámban ürítik a betegek, ami nagyon ragályos és nagyfokú az ellenállóképessége), a még nem oltott kutyánkat óvjuk más kutyák társaságától, illetve ne vigyük fertőzés lehetőségének kitett területre.

Nutrium paszta

A Nutrium gazdag vitaminokban, energiagazdag anyagokban és ízletes kiegészítőkben. Vitaminokból, nyomelemekből és fehérjékből álló keverék, amely biztosítja a kutyák egészségének megőrzését, valamint jól alkalmazható a betegségek (pl. amikor a parvovírusos bélgyulladás során nagyértékű táplálék kell) gyógyulási szakaszában, amikor az állat nem képes teljesítőképessége fenntartására. A gyógyuló állat számára a fehérjeszintézis előfeltétele a megfelelő biotin ellátottság, amit a Nutrium tartalmaz. A Nutriumban lévő cink-oxid biztosítja a megfelelő vércukorszintet, ezáltal a jó közérzetet. Az Omega-3 zsírsav csökkenti a vérben a koleszterin- és trigliceridszintet. Ezenkívül még a Nutrium természetesen sok energiát és egyéb vitaminokat (A-, B- és E-vitaminok), valamint nyomelemeket (cink, kalcium, mangán és jód) is tartalmaz.

Az örökletes jelleget mutató mozgásszervi betegségek
Mit tehet a tenyésztő?

A kutyatartók meg vannak győződve arról, hogy teljesen megértik kutyájuk minden gesztusát, rezdülését. Mégis gyakorta esnek abba a hibába, ha kedvencük sántaságáról beszélnek, hogy azt mondják: “nem fáj neki, csak sántít“. Valójában a sántaság hátterében az esetek döntő többségében fájdalom áll, bár lehet, hogy az esetleg csak a lépés bizonyos fázisaiban jelentkezik. A kiváltó okok tekintetében minden a csontokat, ízületeket, izmokat érintő kórfolyamat szóba jöhet: sérülés, gyulladás, daganat, kopás, stb. Bizonyos esetekben az ízületek fájdalmasságát, gyors kopását, leépülését anatómiai tökéletlenségük, hibás illeszkedésük okozza, aminek hátterében rendellenes fejlődésük áll. A rendellenes fejlődést a latin dysplasia szóval jelöljük. Valójában az élő szervezet bármely része fejlődhet rendellenesen, lehet diszpláziás, de a kutyák mozgásszervei tekintetében a könyök és a csípőízület diszpláziája emelhető ki. Mindkét esetben az ízesülő csontfelületek nem pontos lenyomatai egymásnak, összefekvésük tökéletlen. Ezáltal mozgás közben, a súlyviselés során az ízületi porc kisebb területeire sokszoros terhelés jut. Ez a porcfelületek kopásához, pusztulásához és következményes gyulladáshoz, fájdalomhoz vezet.

Bár az elváltozás a növekedés kapcsán fiatalon alakul ki, gyakorta a fájdalom és a következményes sántaság a kopások súlyosbodásával csak évekkel késôbb jelenik meg. A folyamat visszafordíthatatlan, a tünetek enyhítése a testsúly optimális szinten tartásával, mozgásszegény életmóddal, a következményes gyulladás és fájdalom gyógyszeres csökkentésével és az ízületi porc állapotát javító úgynevezett kondroprotektív szerek adásával valósítható meg. A könyökízületi diszplázia bizonyos eseteiben a korai felismerés és az időben elvégzett mûtét jelentősen lassíthatja a leépülést. Hasonlóképp a csípőízület diszpláziája esetén is a fiatalon elvégzett korrekciós mûtét hosszú tünetmentességet eredményezhet.

Gyakori, szintén anatómiai eltérésekkel kísért fejlődési rendellenesség a térdkalács ficama is. Ebben az esetben a térdkalács – a súlyossági foktól függően – időszakosan vagy állandó jelleggel a combcsonton levő árkát elhagyva, attól befelé vagy kifelé ficamodott helyzetben található. Az elváltozás egyrészt a térdkalácsot borító porc fokozott kopását okozza, másrészt a térd stabilitását csökkentve, annak sérülésveszélyét növeli. Az érintett kutyák enyhébb esetben csak “ötletszerûen” fel-felkapják hátsó lábukat, amit a tulajdonosok “rossz szokásként” értékelnek. Súlyosabb formánál a sántaság állandósul, kétoldali előfordulás esetén nagyfokú mozgászavart tapasztalhatunk. Az elváltozást súlyossági foka szerint 1-tôl 4-es fokozatokba soroljuk. Valamennyi mûtéti korrekciót igényel, a legsúlyosabb fokozat esetenként már nem is állítható helyre.

A fenti elváltozásokban közös, hogy egyértelmû örökletes jelleget mutatnak illetve, hogy nincs olyan terápiás út, mellyel ezek a rendellenességek meg nem történtté tehetők. A leghatékonyabb védekezést a megelőzés kínálja. A megelőzés tekintetében a főszerep a tenyésztőké, amennyiben a tenyésztői szervezetek – átérezve a kérdés súlyát – bevezetik az adott fajtára jellemző örökletes betegségek szûrését, és az eredményeket feldolgozva, érvényesítik a tenyészállatok kiválasztásánál. Jelenleg semmilyen adat nincs a fent említett betegségek hazai előfordulásának gyakoriságáról, súlyosságáról. Mindenki beszél róluk, de senki nem tudja milyen mértékben érintett a hazai populáció!

A szûrés egyértelmûen állatorvosi szakmai feladat, melyhez a diplomán kívül szakirányú, kisállat ortopédiai ismeretek is szükségesek.

A SZÛRÉS MENETE:

Végleges eredményt csak a kutyák növekedésének befejeztével kaphatunk, ezért lényeges meghatározni az alsó korhatárt, ami fajtánként eltérő lehet. A térdkalács ficam meglétét és súlyossági fokát már az altatás előtti vizsgálat során meg lehet állapítani. Ezt követően altatásban, standard beállításokat alkalmazva mindkét könyököt és a csípőt megröntgenezzük. Ha a felvételek minősége jó és a beállítások megfelelőek, a nemzetközileg elfogadott szempontok alapján elbíráljuk azokat. Az értékeléskor az ízületi végek formája, illeszkedése, az ízület leépülésére utaló úgynevezett másodlagos jelek megléte az irányadó. Ezek alapján osztályozzuk az ízületeket a diszplázia foka szerint. A továbbiakban a tenyésztői szervezet feladata és felelőssége meghúzni a határt, amin túl már nem engedi a tenyésztésbevételt.

Az örökletes jelleget mutató mozgásszervi betegségek szűrővizsgálatának minél több fajtánál történő meghonosítására, illetve a vizsgálatot végző állatorvosok képzésére, a munka személyi és tárgyi feltételeinek folyamatos ellenőrzésére 2000 decemberében megalakult a Magyar Kisállat Ortopédiai Egyesület. Tagjai, a nyugat-európai országok hasonló szervezeteinek ajánlásai alapján kidolgozzák a szûrés egységes rendszerét, feltételeit.

A tenyésztői szervezeteknek – az anyaországi szervezetek útmutatásai alapján – meg kell határozniuk a szûrés legkorábbi időpontját, a vizsgált betegségek körét és a tenyésztésbe vétel feltételeit. Ha a közös munka sikeresen megindul, egyrészt képet alkothatunk a hazai kutyaállomány genetikai terheltségéről, a probléma súlyosságáról, másrészt a leghatékonyabb módon, megelőzéssel vehetjük fel a harcot a tartós fájdalmat okozó mozgásszervi betegségek ellen.

Szopornyica

A kutyák szopornyicája fertôzô betegség, a köznapi nyelvben kanyarónak is nevezik. Szerencsére manapság már kevésbé fordul elô ez a légutak és egyéb nyálkahártyák hurutjában, néha idegrendszeri és bôrkiütéses tünetekben mutatkozó betegség, köszönhetôen a kiterjedt védôoltásoknak. A betegséget paramyxovírus okozza, amely szájon át vagy belégzéssel terjed a kutyákba. A lappangási idô 3–7 nap. Nagyon ritkán jelentkezik a betegség túl heveny alakban, amikor a lázas és levert kutyák 1–2 nap alatt elhullanak. Leggyakrabban a betegség heveny alakjával találkozhatunk. Ebben az esetben a lázas kutyák étvágytalanok, kedvetlenek, kialakul a felsô légutak hurutja és a kötôhártya-gyulladás. Az állatok orrnyílásából savós váladék ürül, szemükbôl is váladék szivárog (lásd 1. képen). A vemhes szukák elvetélhetnek. Ez a formája a betegségnek általában gyógyítható. A betegség súlyosabb kórképe alkalmával a mélyebb légutak, az emésztôrendszer, a bôr és az idegrendszer is megbetegszik. Az emésztôrendszer nyálkahártyájának a megbetegedését a hasmenés és hányás jelzi, kialakulhat torok- és mandulagyulladás is. Idült esetekben a talppárnák és az orrtükör bôrének hyperkeratosisa (hard pad disease) alakul ki (lásd a 2. és 3. képeken). A központi idegrendszer elváltozásaira jellemzô lehet az általános eltompultság, egyes izomcsoportok rángógörcse, mozgászavarok és bénulások. Az ilyen esetekbôl meggyógyult kutyák egy részén a szaglóképesség csökkenése, keresztgyengeség és egyéb mozgászavarok, stb. maradhatnak vissza. Az állatorvosok a tünetek, valamint az orrtükörrôl, kötôhártyáról vett mintákból történô víruskimutatás alapján diagnosztizálják a betegséget. A heveny kórforma gyógykezelésének lényege a lázcsillapítás, a keringés támogatása, görcsoldás, baktériumellenes terápia, esetleg hiperimmun savók adagolása, stb. Természetesen a megelôzésre kell hangsúlyt fektetni, a kutyák számára kifejlesztett kombinált védôoltások kölyökkori többszöri és felnôttkori évenkénti ismétlésével védettség alakítható ki.

Kutyák gombás bôrbetegségei

A betegség emberre és egyéb emlősállatokra is veszélyes a kutyákon és macskákon kívül, így zoonózisnak minôsül. A gombás bôrbetegségek kb. 70%-át Microsporum canis gomba, ritkábban egyéb Microsporum és Trichophyton fajok, valamint a Malassezia pachydermatis okozza. A fertôzôdés beteg állattal való közvetlen érintkezéssel vagy a gombaspórákat átvivô ragályfogó tárgyakkal (pl. ruha, fekhely, kozmetikai eszközök, cipôtalp, stb.) jön létre. A bôrelváltozások kialakulását elôsegíti a bôr és a szervezet általános ellenálló képességének csökkenése.
A fertôzôdés és a betegség megjelenése között általában 8–10 nap telik el, de lehet a lappangási idô jóval hosszabb is. A betegség a hám elszarusodó rétegeiben játszódik le, fokozott hámlás, pikkelyezés, a szôrszálak letöredezése és kihullása látszik. Tipikus esetben különbözô nagyságú, általában kerek, erôsen korpázó, pikkelyezô vagy szôrtelen foltok láthatóak. A kezdeti elváltozások nem viszketnek. A foltok szélén a bôr erôsen kipirul, a foltokat vékony pörk fedi, ezekhez az elváltozásokhoz mérsékelt viszketés is társul. A másodlagos Staphylococcus baktériumok okozta fertôzések következtében gennyes bôrgyulladás is kialakulhat az elváltozások helyén. Súlyos esetben a karmok megbetegedése is megfigyelhetô, ilyenkor a karmok rendellenesen növekednek, szürkéssárgásan elszínezôdôek, felrostozódnak, és morzsalékonyak. A tipikus esetekben a betegséget megtekintéssel is lehet diagnosztizálni. A bôrkaparék- és szôrminta mikroszkópos vizsgálata és a gombatenyésztés biztos kórjelzést ad. A sikeres terápia alapja a kórokozó gomba izolálása és gyógyszerérzékenységének megállapítása. A kis kiterjedésû, jól körülhatárolt heveny elváltozások jól kezelhetôek helyileg alkalmazott gombaellenes (antimikotikus) szerekkel, pl. oldat, sampon, kenôcs. Állatorvosi készítmény az Imaverol oldat, amelynek 1:50 arányban hígított emulzióját alkalmazzuk 3–4 naponként. Legalább 4–5 alkalommal dörzsöljük be a bôrbe a szôr növekedésével a hígított oldatot. Hosszú szôrû kutyákat a kezelés elôtt ajánlatos megnyírni. A nagy bôrfelületeket érintô idült gombás bôrelváltozások kezelése esetén a helyi terápia mellett általános gyógykezelés is szükséges. Erre a célra tablettákat is igénybe vehetünk.
Újabban került forgalomba a Microsporum canis okozta fertôzés megelôzésére és gyógykezelésére a Biocan M vakcina. Az állatok 2–3 hetes idôközzel végzett kétszeri oltása 1 éves védelmet nyújt a kórokozók ellen. A tünetmentes, de a fertôzést hordozó egyedek is megszabadíthatók a kórokozóktól a vakcina segítségével.

Toklász

Nyáron, fôleg júliusban és augusztusban sok kutya szenved a toklásztól. A toklászok a hegyükkel képesek mindenbe belefúródni. Amibe pedig már befúródtak, abban képesek befelé haladni, vándorolni, viszont kifelé haladni vagy kiesni sohasem képesek. Leggyakrabban a hosszú, lógó fülû kutyák fülébe, de ritkábban az álló fülûek külsô hallójáratába kerülnek toklászok.
Ezenkívül még gyakran a finomabb bôrû szervekbe (pl. a lábujjak között, a hónaljtájékon, a herék körül, a péra körül, stb.) is kerülhet toklász, de a legszerencsétlenebb esetekben az orrlukakba, esetleg a szem kötôhártya-zsákjába, a fogínybe is befúródhat ez a képlet. Ha a fülbe kerül a toklász, friss esetekben hirtelen fájdalmat jeleznek a kutyák, fejüket féloldalt tartják. Késôbb a külsô hallójárat gyulladása alakul ki. A toklászt haladéktalanul el kell távolítani. A késôbbiekben szennyezôdésektôl és váladéktól speciális fülmosó folyadékkal tisztítsuk meg a fület. A tisztítás után a megfelelô fülcseppel kell kezelni az állatot. Nagyon fontos, hogy mielôbb menjünk állatorvoshoz ilyen tüneteket látva. A finomabb bôrû szervekbe került toklász néha nagy távolságokra képes eljutni a bor alatt, súlyos gyulladást okozva. A toklászt nagyon nehéz megtalálni, az elaltatott állatban pontosan preparálva kell megkeresni a sipolyjárat okozóját. A gyulladás miatt a terület igen vérzékennyé válik. Megelôzésként ajánlatos a lábujjak közötti szôrt egészen rövidre nyírni, hogy a toklász ne tudjon a hosszú szôrszálak között megtapadni és befurakodni a bôrbe. Hirtelen fellépô és szûnni nem akaró prüszkölés, esetleg egyoldali véres orrfolyás esetében gondolhatunk arra, hogy toklászt szippantott fel kutyánk, amelyet ritka, szerencsés esetben a garaton keresztül lenyelhet. Friss esetben fültükörrel rálelhetünk a toklászra. Szerencsétlen esetekben azonban a toklász olyan mélyen akad el az orrüregben, hogy nem lehet látni, eltávolítása kívülrôl nem lehetséges.
Így az orrüreget fel kell nyitni. Szintén hirtelen kezdôdô egyoldali kötôhártya-gyulladás, amelyet erôs hunyorítás, fájdalmasság, sokszor zárt szemrés kísér, mindenképpen a kötôhártyazsák átvizsgálását indokolja. Bódítás vagy helyi érzéstelenítés után a pislogóhártya emelésével átvizsgáljuk a kötôhártyazsákot, majd csipesszel kiemeljük a növényrészecskét.

Veszettség

A veszettségnek elsősorban közegészségügyi jelentősége van. A kórokozó rhabdovírus emberek halálos megbetegedését okozza, ezért állatoktól való fertőződésüket minden módon meg kell akadályozni. A fertőzés leggyakoribb forrása a veszett állat (pl. róka) harapása. A harapott sebből a nyállal odakerült vírus az idegpályák mentén, a gerincvelőn keresztül jut fel az agyvelőbe. Az agyvelőben főleg az Ammon-szarvak, a közép agy és a nyúltagy szürkeállományában okoz a ragályanyag gócos elváltozásokat. Pofán érő harapás esetén a vírus közvetlenül az agyi idegek mentén hatol az agyba. Az agyvelőben elszaporodott kórokozó aztán szétszóródik a szervezetben, eljut a nyálba, amely aztán a betegség továbbvitelében a legnagyobb szerepet játssza. A kutyák veszettségének a klinikuma igen változatos. A lappangási idő legtöbbször néhány hét, előfordul azonban, hogy csak néhány nap, másrészt nem kizárt több hónapos, több mint féléves inkubáció sem. Általában minél közelebb történt a marás az agyhoz, annál rövidebb a lappangás és megfordítva. A dühöngő veszettség a kutya viselkedésének a megváltozásával, ingerlékennyé, izgatottá válásával kezdődik. Az ugatás rekedtté válik, a kutya támadó magatartást vesz fel, kimerülésig igyekszik ketrecéből, láncaitól megszabadulni. Ha mozgása szabaddá válik, messze elkóborol és az útjába akadó embereket és állatokat megharaphatja. Ezzel egy időben vagy később bénulásos tünetek (pl. kancsalság, az állkapocslógás, a garatbénulás, stb.) válnak megfigyelhetővé. A kutyák ilyenkor képtelenek ételt, ivóvizet felvenni, szájszögletükből nyál csurog (víziszony). Megbénulnak a törzs- és a végtagizmok is és a beteg 2-4 nap alatt elpusztul. A csendes veszettségben elmarad az izgalmi stádium, a dühöngés. A nyugodtnak, tompultnak tűnő kutya azonban hirtelen megmarhatja a felé nyújtott kezet. Ilyen esetekben főleg a bénulásos jelenségek állnak előtérben, és pl. az étvágytalansággal panasszal állatorvoshoz kerülő kutya azért nem eszik, mert garatizom bénulása van. Előfordulnak a legkülönbözőbb átmenetek a két kórforma között. A veszettség változatos klinikai képe, valamint rendkívüli veszélyessége következtében megállapítása nagy óvatosságot igényel. Veszettségre minden esetben gondolni kell, ha a kutyán a viselkedés megváltozását vagy a központi idegrendszer megbetegedésére utaló bizonytalan tüneteket észlelünk, különösen azoknál a kutyáknál, amelyek veszett rókák vagy macskák harapásának ki lehettek téve, nincsenek beoltva vagy gazdájuk ezt nem tudja igazolni. Veszett, de még veszettségre gyanús kutyákat sem szabad gyógykezelni, hanem az érvényben lévő állategészségügyi rendszabályok szerint kell eljárni. A veszettség postmortem megállapítása az elhullott kutya agyvelejéből hatósági állategészségügyi intézetben, szövettani vizsgálattal, vírusantigén-kimutatással vagy kísérleti állatoltással történhet. A kutyák évenkénti kötelező veszettségoltása kötelező. A rendeletek szerint kötelező minden három hónapos kort elért ebet három és négy hónapos kora között, majd hat hónapon belül ismételten veszettség ellen beoltatni. Az egy évnél idősebb kutyákat pedig évenként kötelező veszettség ellen beoltatni (itt jegyezendő meg, hogy a ma használatos veszettség elleni oltóanyagok biztonságosak, így a kutyáknak akkor sem történne semmi bajuk, ha akár két hét múlva újraoltatnánk őket veszettség ellen! Tehát mindenképpen tanácsos nem napra pontosan kivárni az egy évet a kötelező veszettség elleni oltás tekintetében!). Itt jegyzem meg, hogy részben ezért is kell az oltási könyvre nagyon vigyázni.

Kutyák leptospirosisa

Kutyák leptospirosisának elôidézésében fôként a Leptospira canicola és a Leptospira icterohaemorrhagiae játszik szerepet, szórványosan azonban egyéb Leptospirák is elôfordulhatnak. Ma már ritkább betegség, de a kutyák egymástól és más állatfajoktól (pl. patkányfogó kutyák) megfertôzôdhetnek. A fertôzés az esetek többségében tünetmentes marad. Klinikai tünetekkel járó, heveny leptospirosis többnyire 1–2 évnél fiatalabb kutyákban fordul elô, idôsebb kutyákban inkább a betegség idült formája jelenik meg. A betegség lappangási ideje 1–3 hét. Fiatal kutyákban heveny lázas tüneteket, étvágytalanságot és sárgaságot okoz (Weil-betegségnek is nevezik). A néhány napig tartó magas lázat követôen a nyálkahártyák, a hasalji bôr és a combok belsô felületének a bôre is sárgára festôdik, a vizelet barnás színû lesz, tapintásra a máj és a vese fájdalmas.

A vizeletben fehérje és sejtekben gazdag üledék található. Súlyosabb esetekben az állatok hánynak, hasmenésük van, a bélsárban vércsíkok láthatóak. Ritkán idegrendszeri tünetek után elhullásban végzôdhet a betegség. Idôsebb kutyákban idült vesegyulladás alakul ki, ilyenkor az állatok tünetmentesek. A betegség elhúzódó (idült) formájára a kedvetlenség, levertség, étvágytalanság, hányás, hasmenés jellemzô. A kutyák gyakran ürítenek vizeletet, feszesen, púpos háttal mozognak, a vese fájdalmas. Az állatok lehelete bûzös, a száj nyálkahártyáján, a pofák belsô oldalán és a nyelvszélen fekélyek keletkeznek. A vizeletben bôséges üledék található. Az ilyen tünetekben megbetegedô kutyák 1–2, esetleg néhány héten belül elhullanak. Az állatorvos a klinikai tünetekbôl, a Leptospiráknak a vérbôl, a vizeletbôl, szövetekbôl való kimutatásából következtet a betegségre. A heveny esetekben antibiotikummal lehet megpróbálni kezelni a beteg állatokat, a veseelégtelenség tüneteit mutató kutyák rendszerint a kezelés ellenére is elhullanak. A megelôzés legfontosabb módja vakcinázás, mind kölyök-, mind idôsebb korban. Fontos tudni, hogy a leptospirosis emberre is veszélyes betegség, így emiatt is elengedhetetlen kedvenceink évenkénti oltatása.

Szőrtüszőatkakór (demodicosis)

A kutyák egyik legsúlyosabb bőrbántalma, ugyanis gyógykezelése hosszantartó, komplikált és nemritkán csak átmeneti sikerrel jár vagy eredménytelen. A Demodex canis nevű ízeltlábú parazita okozza, amely gazdaspecifikus és a kutyák állandó élősködője. Kb. 1/4 mm hosszú, színtelen, féregszerű atka, 4 pár csökevényes, tuskószerű lába van, a kutyák szőrtüszőiben, faggyúmirigyeiben élősködik. Fejlődésmenetük részleges átalakulás, a bőr felületén történő párosodást követően a hímek hamarosan elpusztulnak, a nőstények a szőrtüszőkbe vándorolnak és lerakják petéiket. A citrom alakú petékből mintegy hat nap alatt kikelnek a hatlábú lárvák, ezután két nimfastádium következik, majd megjelenik a kifejlett szőrtüszőatka. Az egész folyamat 3-4 hetet vesz igénybe. A kutyák közvetlen érintkezés útján fertőződnek, sokszor a születésük után, amikor az anyáról a szőrtakaróval még csak alig rendelkező újszülöttek bőrére kerülnek az atkák.

A paraziták a klinikailag egészséges ebek nagy részének a bőrében is megtalálhatók. Tünetek mégis csak egyes kutyákban jelentkeznek. Ennek magyarázata a gazdaszervezet immunrendszerének működési állapotában kereshető. Gyakrabban jelennek meg a tünetek az immunrendszer működését gyengítő vagy blokkoló tényezők jelenléte esetén (pl. egyes gyógyszerek beadása után, télen, rossz tartás és etetés, betegségek, daganatok esetében, stb.), családokban gyakrabban észlelhető.

 A kutyák demodicosisa három klinikai formában fordulhat elő:

1. A helyi, lokalizált vagy pikkelyező (squamosus) demodicosis a legenyhébb forma. Általában fiatal (3-6 hónapos) állatok fején, ritkábban a törzsön, végtagokon, éles határú, lencsényi foltokban a szőr megritkul vagy kihullik, a bőrön kipirulás és hámlás, pikkelyeződés látható. Az állat nem vakaródzik. Jóindulatú, enyhe kórforma, néha kezelés nélkül is gyógyulhat, azonban számos esetben a tünetek súlyosbodhatnak, a bántalom generalizálódik.

2. Az általános vagy generalizált (pustulás) demodicosis minden esetben a helyi vagy pikkelyező formából indul ki. Ilyenkor a tömegesen elszaporodó atkákhoz gennykeltő baktériumok társulnak, ezek együttesen a bőrben borsónyi gennyes csomócskákat hoznak létre. Ezeknek a csomócskáknak az összeolvadásából nagyobb, bűzös, gennyes, kenőcsszerű váladékkal teli göbök (pustulák) vagy ilyen váladékkal borított területek (pyoderma) jönnek létre. A gennyes bőrgyulladás tartós fennállása esetén a bőr megvastagszik, vaskos ráncokat vet. A környékbeli nyirokcsomók megnagyobbodnak. A szőrtüszőatkák esetenként a vér- és nyirokárammal a májba, tüdőbe, vesébe és egyéb szervekbe is eljuthatnak. Nagyon súlyos esetben a kutyák lesoványodnak, máj- és veseelfajulás, belső szervi vagy általános fertőzés miatt elhullás is lehetséges.

3. Pododemodicosis ritkán fordul elő, előfordulása azonban rossz jel, mert nagyon nehezen gyógyítható. A kutyák lábainak alsó részein észlelhető. Az ujjak közötti területek, a talpak bőre gyulladásos (pododermatitis), vizenyősek és fájdalmasak. Általában a következményesen kialakult gennyes bőrgyulladás tűnik fel a tulajdonosoknak. A demodicosist általában, különösen a kezdeti esetekben nehéz megállapítani, ezért annak gyanúja esetén haladéktalanul forduljunk állatorvoshoz, aki kiegészítő vizsgálatokkal (bőrkaparék vétele, biopszia) teheti pontosabbá a kórhatározást.

A betegség gyógykezelése helyileg és általánosan adott gyógyszerekkel történik. Helyileg különböző kiszerelési formákban (lemosás, ecsetelés, bedörzsölés, spray, stb.) használhatunk parazitaellenes szereket, az injekciós antibiotikumkészítmények a másodlagos baktériumfertőzés ellen szükségesek. Adhatóak az immunrendszer működését serkentő készítmények is. Fontos természetesen ezeken kívül még az egyéb, az immunrendszer működését rontó kórfolyamatok gyógyítása, a tartás és az eleség javítása. Az olyan szukát, illetve ennek utódait, amelynek almaiban rendszeresen előfordulnak demodicocis kölykök, tanácsos a tenyésztésből kizárni.

Kutyák féregtelenítéséről

A fonál- és galandférgek (a köznapi nyelvben csak giliszták) a kutyák leggyakrabban előforduló parazitái. Egyes fajok (pl. a Toxocara canis orsóféreg) a vemhes kutyák méhlepényén áthatolva, mások az anyatejen át fertőzik az újszülötteket. A szoptató szukák a kölykeik nyalogatása során is fertőzhetnek, ezért fontos az alomból kikerülő kiskutyák azonnali lemosása a szülés után. A fertőzött állatban a férgek a test különböző részeibe vándorolnak, a fertőzés módjától, a féreg fajtájától, az állat korától, nemétől, stb. függően. Egyes férgek a bélcsatornában élősködnek, a bélsárral is ürülnek. Felnőtt állatokban a lenyelt peték a bélbe kerülnek és lárvákká fejlődnek, ezek a lárvák a test különböző részeibe vándorolnak. A férgek károsító hatása a lárvavándorlás során bekövetkező károsodásra (pl. májgyulladás, tüdőgyulladás, stb.) és a felnőtt férgek káros hatásaira és a férgek által termelt toxikus anyagok által okozott károsításokra (pl. bélgyulladás, táplálékelvonás, stb.) osztható. A férgesség elsősorban néhány hetes kölyökkutyákban nyilvánulhat meg jellegzetes klinikai tünetekben (pl. körtealakú, feszes has, hasmenés, fehér nyálkahártyák, remegés, bizonytalan mozgás, lesoványodás, szánkázás, stb.). Esetenként a súlyos fertőzöttség a féregellenes kezelés hiányában a kölyökkutyák elpusztulását is okozhatja. Egyes férgek fejlődéséhez szükséges köztigazdák bolhák, így a bolhák elleni kezelés, illetve a rendszeres megelőzés fontos része a férgek elleni védekezésnek.

A megelőzés, illetve gyógykezelés lényege a féregtelenítés. Mindenképpen javasolható, hogy a felnőtt kutyákat negyedévenként, a tenyészállatokat a fedeztetés előtt, félidős vemhesen (kb. 3O nappal a várható ellés előtt) és a várható ellés előtt egy-két nappal, majd az anyaállatokat a szoptatás ideje alatt, a kutyakölyköket 2, 4, 6, 8 és 12 hetes korukban, majd 4, 5 és 6 hónapos korukban is féregtelenítsük. Meg kell előzni az újrafertőződést is, a fertőzött állatok bélsarát össze kell gyűjteni, el kell távolítani, különösen a féregtelenítés után kell erre nagy gondot fordítanunk, hiszen a peték a környezetben akár hónapokig is fertőzőképesek lehetnek. A bélsárürítés helyét alaposan mossuk fel és fertőtlenítsük. Ha a háztartásban több kutyája, esetleg macskája van, valamennyit egyszerre féregtelenítse. Fontos része a megelőzésnek, hogy nem szabad adni nyersen húst és belsőségeket, főleg sertésből, nyúlból, juhból és kecskéből származókat a kutyáknak és macskáknak. Egyes férgek emberi megbetegedéseket is okozhatnak (zoonózisok). Különösen nagy veszélynek vannak kitéve a gyerekek, főleg azok, akik gyakran érintkeznek kutyával. Általában ők fertőződnek, miután állati bélsárral szennyezett kezükkel szájukba nyúlnak. Ennek megelőzése érdekében a gyermeke a kutyával való játék után mindig mosson kezet. Az utcán a kutyaürüléket össze kell takarítani és el kell távolítani. Lehetőleg a kutyákat tartsuk távol azoktól a játszóterektől, homokozóktól és parkoktól, ahol gyerekek játszanak. A féregtelenítés pedig mindig teljes spektrumú, állatgyógyászati szerekkel (tablettával vagy pasztával) történjen, a testsúly szerinti adagolást pontosan tartsuk be. Itt kell megjegyezni, hogy a közhiedelemmel ellentétben a humán féregtelenítők, pl. a Vermox tabletta és a fokhagyma nem alkalmas kutyák féregtelenítésére. Megjegyzendő, hogy tanácsos lenne a félévenkénti bélsárvizsgálat elvégeztetése az állatorvosok által még azoknál a kutyáknál is, amelyek semmiféle rendellenességet nem mutatnak.

A kutyák bolhássága és kullancsossága

A bolhák a kutyák legjelentősebb külső élősködői, alig van olyan kutya, amely ne találkozott volna ezekkel az apró, vérszívó rovarokkal. A bolháknak csak a kifejlett egyedei paraziták, ezek csak időszakosan tartózkodnak a gazdán, életük nagyobbik részét a környezetben töltik. A bolhák mint köztigazdák vagy kórokozók hordozói is jelentősek. Ezeknek az ízeltlábúaknak a gazdafajlagossága nem szoros, a kutyáknak mégis megvan a maguk jellegzetes bolhája, a kutyabolha (Ctenocephalides canis). Ezek sötétbarna, néhány milliméteres, szárnyatlan rovarok (lásd 1. kép). Testük jellegzetessége a szúró-szívó szájszerv, a fésűszervek és az ugrólábak. Kedvező feltételek mellett a fejlődési idejük 1-2 hónap. A gazdán vagy azok környezetében rakják le a megtermékenyített nőstények a petéiket, ezek a talajra hullanak, belőlük lárvák kelnek ki. A lárvák kétszer vedlenek, majd bebábozódnak, végül kifejlett egyedekké fejlődnek. A kifejlett bolhák a mászkálásukkal és vérszívásukkal nyugtalanítják a gazdaállatot, vérszívás után kis gyulladásos duzzanat alakul ki a bőrön. A legjelentősebb kártételük a bolhaekcéma. Vérszíváskor ugyanis a bolhanyállal fehérje jellegű anyagok jutnak a gazdába, amelyek a bőr alkotóelemeihez kapcsolódva allergizálják a szervezetet. A már allergizálódott állatokban újabb bolhacsípés következtében rövid idő alatt kialakulhatnak a jellegzetes tünetek. Enyhe esetekben a kutya néha vakaródzik. Súlyos esetben a kutya percek alatt kinyalja testfelületének egy tenyérnyi részét, leggyakrabban a combok külső felületét. A jellegzetes bolhaekcéma esetén a háti és ágyéki részen, valamint a faroktőnél nagy területre kiterjedő nedvező bőrgyulladás és szőrhullás látható (lásd 2. kép), ami szűnni nem akaró vakaródzással jár. Az állatok testüket harapdálják, dörzsölik. Nagyon jelentős kártétele még a kutyabolhának az is, hogy az uborkamagképű galandféreg (Dipylidium caninum) köztigazdája. A bolhalárvák által felvett galandféreg-petékből a bolhák fejlődésével egyidejűleg alakulnak ki a galandféreg-lárvák, a kutyák ezekkel a bolhák szétrágása során fertőződnek. Ezenkívül a bolhák még számos vírusos és baktériumos betegség mechanikus hordozói is. A bolhák elleni védekezés csak akkor lehet eredményes, ha a lakásban, udvarban tartott valamennyi állaton egyszerre történik a bolhátlanítás. Erre számos, különféle módon ható készítmény áll rendelkezésünkre (pl. fürdetés, lemosás, porozás, permetezés, szájon át adott tabletta, nyakörvek, rácsöppentéssel alkalmazott készítmények, stb.). Az állatok környezetében, különösen az alvóhelyeiken porszívózással, az ott található rongyok, szőnyegek kimosásával, a padló és a parketta felsúrolásával együtt kell a bolhaellenes készítményeinket alkalmazni.

A kullancsok a szabadba kijáró kutyák esetében jelentősek. A kifejlett kullancsok kb. 1/2 cm hosszúak, feji részből és testből állnak, a feji részt alapi rész, két tapogató, a köztük elhelyezkedő szipóka alkotja, 4 pár végtagjuk van. Testtömegük a vérszívás során az eredeti 200-szorosára is növekedhet. A gazdaszervezeten vért szívott, és ebben az időben megtermékenyített nőstények a talajra hullva néhány nap alatt csoportokban több ezer petét raknak. A petékből kialakuló lárvák erdei állatok táplálkoznak, a belőlük kialakult nimfák rágcsálókon, erdei vadakon szívnak vért, majd ezeket néhány nap múlva elhagyva a környezetben kifejlett egyedekké válnak. Ezek a kifejlett kullancsok kereshetik fel a szabadba kijáró kutyákat vérszívás céljából. Azonban a kullancsok legnagyobb jelentősége abból adódik, hogy számos állati és emberi betegség kórokozójának fenntartói és terjesztői.

A kutya súlyos megbetegedését, a babéziózist kiváltó Babesia canis vektora a Dermacentor reticulatus kullancsfaj. A Babesia canis 1,5-4 µm nagyságú, osztódás előtt amőboid, osztódás után körtére emlékeztető, vörösvértestekben élősködő véglény (parazita). Vadászkutyákban, a Balaton mellett, az ország nyugati részében nyaralt, erdőben, vizek mellett kirándult kutyákban többnyire szeptember-októberben, enyhe téli időszakokban szezonálisan jelentkezhet a betegség, de egész évben előfordulhat. A nőstény kifejlett kullancs vérszívása során fertőzőképes fejlődési alakokat olt be a kutyákba, amelyek azután a vörösvértestekben kettéosztódás útján szaporodnak. A szaporodási folyamata ismétlődése a vörösvértestek szétesését okozza. Jellemző tünet a vérfestékvizelés, a kivérzett, halvány, esetleg sárga nyálkahártyák feltűnőek. Kezdetben bágyadtság, elesettség, majd láz jelentkezik. A jellemző vérfestékvizelés a Babesiák beoltását követő 5-20 napi lappangás után jelentkezik. A szívverés és légzés szapora, esetleg nehezített. Előfordulhatnak még idegrendszeri tünetek, ingadozó járás, végtagok gyengesége. Gyógykezelés nélkül a betegség a tünetek megjelenése utáni 6-10. naptól elhullásban végződik. A gyógykezelés hoszszadalmas és bizonytalan. A betegség 1 hónapos védettséget adó injekcióval előzhető meg.

Az Ixodes ricinus kullancsfaj a leggyakoribb terjesztője a Borrelia burgdorferi baktérium által okozott Lyme-kórnak, amely elsősorban az ember kullancsok közvetítette fertőző betegsége, de a kórokozó iránt a kutya is fogékony. A fertőzött kullancs szúrását követően a kutya bőrén a szúrást követő néhány nap elteltével kör alakú bőrpír képződik, amely napok múlva növekszik, a szúrási ponthoz legközelebbi nyirokcsomók pedig megduzzadnak. A kutya lázas, étvágytalan, bágyadt, de a tünetek nem jellemzőek. Ezután néhány hét vagy hónap múlva a belázasodó betegnek általános tünetei lesznek, pl. hányinger, bágyadtság, testszerte a nyirokcsomók megnagyobbodása, szőrhullás. Az egyes szervekben is kialakulhatnak elváltozások, pl. szív-, ideg-, izom- és sok ízületi gyulladás. Az ember és a kutyák antibiotikumokkal eredményesen gyógykezelhetőek. Megelőzésként 1 éves védettséget adó vakcinával oltassuk kutyánkat.

A kullancsok ellen is védekezhetünk számos gyógyszerformával (pl. lemosás, fürdetés, kullancsriasztó nyakörvek, permetezés, rácsöppentéssel alkalmazott készítmények, stb.).

Kutyák kötőhártya-gyulladása

A kutyák leggyakoribb szembetegsége. Ha a gyulladás során termelődött váladék savós, könnyszerű vagy nyálkás, akkor kötőhártya-hurutról, egyéb esetekben kötőhártya-gyulladásról beszélünk. Leggyakoribb formái a következők:

– Heveny kötőhártya-hurut. Okai között szerepelhetnek szembe került idegen testek (pl. rovarok), a szemhéj hibás befordulása (entropium), a szemhéj hibás kifordulása (ectropium), a szemhéj pillaszőreinek szabálytalan állása (trichiasis, illetve districhiasis), mint mechanikai okok, kémiai anyagok (pl. enyhébb savak, illetve lúgok), vitaminhiány (pl. A-vitamin hiány), vírusos fertőző betegségek (pl. szopornyica), illetve erős napfénysugárzás. A kötőhártya kipirult, duzzadt, fájdalmas. A kutya belső szemzugának tájékán nyálkás-hurutos váladék jelenik meg, ez csorgót alkothat. A szemrés a normálisnál szűkebb. A szembe került idegen testeket haladéktalanul el kell távolítani. Egyéb esetekben a kiváltó kórokok kiküszöbölése és szemcseppek felhasználása szükséges.

– Idült kötőhártya-hurut. Ugyanazok a kórokok idézik elő, mint a heveny kötőhártyahurutot, hatásuk azonban intenzívebb és tartósabb. A kötőhártya mérsékelten kipirult, a duzzanat enyhébb fokú és tömött. A belső szemzug tájékán kevés a sűrű váladék. A bántalom kezelése hosszadalmas, nagy türelmet és gondosságot igényel. A szemcseppeket, illetve szemkenőcsöket gyakran változtatni is kell.

– Tüszős kötőhártya-gyulladás. Általában az idült kötőhártyahuruthoz csatlakozik. Sokszor tartós mechanikai hatások, por vagy füst idézik elő. A kötőhártya alatti nyiroktüszők megduzzadnak. A kötőhártya kipirult, megvastagodott. Fokozott a könnyezés, a kutya vakarja, dörzsöli a szemét. Gyógykezelés hasonló az idült kötőhártyahurutnál leírthoz. Súlyosabb esetben előzetes érzéstelenítés után a nyiroktüszőket kaparókanállal eltávolítjuk.

– Gennyes kötőhártya-gyulladás. Gennyesztő baktériumok okozzák. Kialakulhat allergiás alapon is. Ha csak az egyik szemen alakul ki, idegen testek előidézte sérülés és fertőzés következtében alakul ki. A kötőhártya élénkvörös, duzzadt, a szemrésből bőséges gennyes váladék ürül.

A bántalmat súlyos fénykerülés és fájdalmasság kíséri. Súlyosabb esetben általános tünetek is megfigyelhetőek (láz, bágyadtság, gyengeség, étvágytalanság). Idegen testek okozta gennyes kötőhártya-gyulladás esetén az idegentestet haladéktalanul eltávolítjuk. Antibiotikumos kezelést helyileg mindig alkalmazunk, ha azonban általános tünetek léptek fel, akkor tabletta vagy injekció alkalmazása is szükséges.

– Álhártyás kötőhártya-gyulladás. Okai között szerepelhetnek maró hatású vegyszerek (leggyakrabban oltott mész), forró füst vagy folyadék. Létrejöhet gennyesztő baktériumos fertőzés után, illetve súlyos A-vitamin hiány következtében. A kötőhártya felületén vékonyabb, könnyen leválasztható álhártyák találhatóak. Ezek az álhártyák hosszan elhúzódó esetben az alappal szorosan összefüggenek és nehezen eltávolíthatóak. A vegyszereket azok természetével ellentétes savval, illetve lúggal közömbösítjük. Minden egyéb esetben az alapbetegséget gyógykezeljük.

Forrás: Kutya.hu