Alapkiképzés

csak arra, hogy a pórázon közlekedés ismeretes nélkül aligha mozdulhatunk ki kutyánkkal a kertből. De azt hiszem a legfontosabb követelmény az, hogy kutyánk hívásra minden alkalommal a lehető legrövidebb időn belül odajöjjön hozzánk. Ugyancsak fontos megtanulni az „ül”, és a „marad” vezényszavakat is.

A kiskutya nevelése már az első napon megkezdődik. Megtanítjuk neki, hogy mi a neve, azt, hogy nem szabad harapdálni vagy ráugrálni a gazdira. Ezek az idő múlásával természetessé válnak, de arra, hogy a kutyánk vezényszóra üljön vagy feküdjön igenis tudatosan, és megfelelő módszerrel tanítatunk kell.

Behívás

Kezdjük a legelső, és egyben legfontosabb feladattal: ez pedig a behívás.

A kiskutya a gazdi közelében érzi a legjobban magát, azonban hajtja a kíváncsiság is, így néha azt hihetnénk róla, hogy ebünk teljesen megsüketült és csak a saját feje, és orra után megy.

A behívás tanításához a legjobb, ha egy üres és ingerekben szegény területre visszük a kutyát. Játszunk vele, és hagyjuk, hogy kirohangálja magát.

Ezután szólítsuk a nevén, és adjuk ki a „lábhoz” vagy a „hozzám” vezényszavak egyikét.

Ha odajön hozzánk dicsérjük meg, és adjunk neki jutalomfalatot. Ilyenkor érdemes olyan jutifalatot használni, amiért a kutya nagyon odavan, mert ezzel is erősíteni tudjuk benne azt, hogy minél gyorsabban visszatérjen hozzánk.

Az egyik legfontosabb az, hogy legyünk türelmesek. A gyakorlat lehet, hogy csak hetek múlva lesz tökéletes, de erre ne sajnáljuk az időt és az energiát.

Sokan követnek el egy nagy hibát a behívásnál. Ha a kutya valami rosszat csinált, esetleg nem jön oda első szóra, soha ne szidjuk meg, miután már odajött. A kutya nem fogja tudni azt, hogy a néhány perccel korábban tett dologért kapja a büntetést, csak azt, hogy ha odamegy megszidják. Ezzel el lehet rontani az egész tanítást, és a kutya nem fog örömmel a gazdihoz szaladni. A behívásnak pedig ez az egyik lényege. Ez ne csak egy vezényszó legyen, és az engedelmesség gyakorlat része, hanem bizalom a gazdi és kutya között.

Pórázon vezetés

A pórázhoz szoktatás közben az első és legfontosabb szabály, hogy ne alkalmazzunk kényszert. A legtöbb kutya hamar megszokja azt, hogy nyakörvet és pórázt csatolunk rá, de semmiképpen se ébresszen ez rossz emlékeket a kutyában, mert a későbbiekben ez igenis látszódhat.

Rövid szőrű kutyák esetében elterjedt gyakorlat az, hogy már egészen kicsi kutyákra rárakják a nyakörvet, hogy szokják annak viselését. Ez colliek esetében ugye eleve rossz ötlet, hiszen nyakörv alatt eltöredezhet a szőr.

Mindenképpen fontos, hogy először nagyon vékony pórázt használjunk. A legtöbben a felvezető pórázt használják a hétköznapokon is. Fiatal kutyák esetében ez teljesen megfelelő.

Rakjuk rá a kiskutyára úgy, hogy ne nyomja a nyakát és ne okozzon félelmet neki.

Azután pedig hagyjuk, hogy folytassa tovább a játékot- aminek tárgya valószínűleg a póráz lesz. Ezt eleinte még elnézhetjük neki, azonban amikor már megy a gyakorlat ne engedjük, hogy „saját magát sétáltassa” ebünk.

Semmiképpen sem vonszoljuk, vagy rángassuk a kölyköt, mert egy életre elmehet a kedve a póráztól. Inkább próbáljunk játszani vele, és jutalomfalattal csalogatni magunk mellett. Ezzel kellemes élménnyé tesszük a póráz viselését. Itt is a türelem a varázsszó!

A szöges és elektromos nyakörvek az állatkínzás alapvető eszközei, ezért nem is kívánok rólunk hosszabban beszélni. Az ezt használó „gazda” nemcsakhogy gyáva, de ügyetlen és szánalmas is. Emellett soha nem fog maga mellett tudni egy kiegyensúlyozott barátságos kutyát, csak egy félénk, kedvetlen állatot.